Szerző: timi

Mentorok az Úton – Interjú Ricsivel

Interjú Éles Richárddal

Ricsi a Mentorok szerepét most egy kicsit más szemszögből szeretné megközelíteni, miközben kiemel egy fontos, de gyakran elhallgatott problémát.

“Mi, Mentorok, elhivatottan dolgozunk azon, hogy a pályakezdők és pályaváltók megszeressék ezt a szakmát és ha egy jó cég támogatása is mögöttünk áll, akkor azt hihetnénk minden a sínen van.

Ugyanakkor még így is kihívás átadni a szakma szeretetét, ha más társterületeken nem kapja meg azt az alap tiszteletet, ami valljuk be kijárna, azaz normál esetben kijár mindenkinek. Azt mindannyian tudjuk és sokszor halljuk, hogy nélkülünk, a sofőrök nélkül a gazdaság, az üzletek polcai és a mindennapi életünk is nehézkesen működne.

Fontos lenne, hogy ne csak mi, hanem mindenki a logisztikai láncban tisztelje egymás munkáját, hiszen ez a közös siker alapja. Amikor valakit tisztelet övez a munkájában, akkor könnyebb szenvedéllyel és magas színvonalon dolgozni és ennek hatására sokkal több elkötelezett, tehetséges új munkatárs választaná ezt a pályát. Ha elérjük, hogy a rakodóhelyeken, parkolókban és az utakon ne közönyt, hanem megbecsülést tapasztaljanak a sofőrök, sokkal többen választanák ezt a hivatást.

Én személy szerint arra törekszem, hogy mindig tisztelettel forduljak mindenki felé, akivel együtt dolgozom, hiszen ez az a hozzáállás, ami engem is arra ösztönöz, hogy nap mint nap szívesen végezzem a munkám. Tudom, hogy a mi szakmánk különösen kemény, hiszen úton lévén sokszor távol vagyunk szeretteinktől, és érzelmileg is nagy erő kell ahhoz, hogy helytálljunk. Azonban ha egymást támogatjuk és elismerjük, sokkal könnyebb lesz minden nehézséggel megküzdeni.”

Ricsi, aki a Supernova egyik kiváló mentora, már fiatal kora ellenére is „régóta” ül a volán mögött. Alig három hónapos „B” kategóriás jogosítvánnyal már Olaszországban vezetett egy 3,5 tonnás járművet, amit ő csak „inkubátornak” nevez. Ez közel 15 évvel ezelőtt történt, tehát a „szerelem” a szakmához nem tegnap kezdődött.

Később édesapja állt elé azzal a javaslattal, hogy érdemes lenne tovább lépni, és megfinanszírozta számára a C+E kategóriás jogosítványt. Egyetlen feltétele volt: ne hagyja abba néhány hónap után. Ez már 9 éve történt, és Richárd azóta is a szakmában maradt.

Mint ahogy mindenkinél, úgy nála is voltak már mély pontok a pályáján, de mindig akadtak olyan pillanatok, amelyek új energiával töltötték fel. Például az egyik Hajdúszoboszlói Kamionos Találkozó, ahol az emberek reakciói a vontatójára és az, hogy sokan odamentek hozzá, akik különböző platformokon keresztül már megismerték őt, mind óriási energiát adtak neki. Nem beszélve a gyerekek lelkesedéséről, az különös örömmel töltötte el, főleg amikor többen is beültek a vontatóba.

“Számomra az idei, 2024-es Találkozó kifejezetten emlékezetes és kedves lesz, amit igazából egy embernek köszönhettem. Ezek a pillanatok mindig megerősítenek abban, hogy van értelme folytatni. Mert sokat adhatok másoknak. De összességében csak annyit mondhatok: „We never stop!”

Mi motivált arra, hogy mentor legyél a Supernova Mentor Programban?

A motivációmat több tényező is táplálja. Egyrészt kihívást látok abban, hogy a pályakezdőket a megfelelő irányba segítsem, és ezzel egyúttal saját magam számára is igazoljam, hogy a megszerzett tudásom és tapasztalatom elegendő ahhoz, hogy a szavaimat tettekkel is alátámasszam.

Számomra az is nagy motiváció, hogy visszaemlékezve a saját kezdő időszakomra, amikor magamra voltam utalva a problémák megoldásában, most lehetőségem van másokat támogatni ezen az úton. Kíváncsi vagyok, képes vagyok-e más megközelítéssel segíteni, mint ahogy engem indítottak el. Ugyanakkor a saját fejlődésem is fontos, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is, és úgy érzem, ebben is sikerül előrelépnem.

Milyen kezdeti kihívásokkal találkoztál mentorként?

Hú ez egy nagyon jó kérdés. 😀 A kezdeti kihívások közül talán a legnagyobb az volt, hogy megszokjam egy idegen jelenlétét mellettem. Úgy érzem, mára már részben sikerült alkalmazkodnom ehhez, bár néha még mindig bizonytalan vagyok ebben.

További kihívást jelent számomra, hogy a sok különböző emberhez rövid idő alatt hozzászokjak, amíg velem dolgoznak. Mert mindenkihez más út vezet, máshogy kell segíteni. Ez a mai napig fennálló kihívás és őszintén én is egyre többet tanulok magamról és másokról, hiszen mindenkinek más a személyisége, háttere, és hozzáállása.

Maximalistaként mindig arra törekszem, hogy a munkám és a vontatóm állapota is a lehető legmagasabb színvonalat képviselje. Úgy látom, hogy ez a hozzáállás inspirálóan hat a környezetemre, hiszen a különböző háttérrel és elvekkel rendelkező emberek más szemléletet hoznak be a közös munkába, ami lehetőséget ad a kölcsönös tanulásra. A különbségek nem akadályt, hanem fejlődési lehetőséget jelentenek számomra, hiszen ezáltal is megtanulom, hogyan alkalmazkodjak és segítsem a többieket a saját erősségeik és megközelítéseik révén.

Milyen tapasztalatokat szeretnél megosztani a Mentoráltjaiddal?

Nem csupán a szakmai tapasztalataimat szeretném átadni a kezdőknek, hanem azt az életszemléletet is, amely szerint a szakmánkat végezni érdemes. Számomra kiemelten fontos, hogy tanulóimat az igényességre ösztönözzem, hiszen ezzel segítek abban, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak saját magukra, munkájukra és munkaeszközeikre. Ez a hozzáállás lehetőséget ad arra, hogy kiemelkedő színvonalat érjenek el a szakmájukban, és hozzájáruljanak a munka minőségének és hatékonyságának javításához.

Számomra az autó nem csupán egy eszköz, hanem egy munkatárs, akire gondosan ügyelni kell. Ezt a szemléletet próbálom átadni: vigyázni kell rá, tisztán tartani és rendben tartani. Ezzel nemcsak a cég, hanem a saját magunk minőségét is képviseljük. Emellett igyekszem megosztani a saját tapasztalataimat is, akár egy vicces történeten keresztül, vagy ha hasonló szituációval találkozunk, segítek a tanulónak elkerülni azokat a nehézségeket, amelyekkel én már szembesültem. Így a tanulók már előre felkészülhetnek és könnyebben megoldhatják a problémákat a jövőben.

Milyen készségeket tartasz a legfontosabbnak a gépkocsivezetők számára, és hogyan segíted ezek fejlesztését a mentorálás során?

Legfontosabb a fejlődés iránti elkötelezettség! Az oktatási rendszer gyakran nem biztosít olyan mélységű tudást, amire a valós munkakörnyezetben szükség van, hiszen a jogosítvány és az alapvető papírok önmagukban nem garantálják a szükséges gyakorlati tudást. A gyakorlati tapasztalat hiánya a kezdők esetében, mint mindenhol, itt is sok esetben a nulláról kell kezdeni.

Mentorálás során arra összpontosítok, hogy a tanulók számára ne csak a lexikális tudást, hanem a gyakorlati készségeket és a tanulás iránti motivációt is átadjam. Mivel a szakma gyakran improvizációról szól, fontos, hogy a tanulók nyitottak legyenek az új dolgok elsajátítására és képesek legyenek alkalmazkodni a változó helyzetekhez. Igyekszem olyan helyzeteket teremtani, ahol a tanulók gyakorolhatják és fejleszthetik ezeket a készségeket, és felkészülhetnek arra, hogy a betanulási időszak végére magabiztosan és felkészülten lépjenek ki a munkába.

Miben látod a legnagyobb fejlődést saját magadban a mentorálás hatására?

A legnagyobb fejlődés a türelem! Ez a legeslegnagyobb előnye részemről. Persze vannak hozadékai, elfogadóbb lettem az emberekkel szemben, másképp látom (úgy gondolom) az élet sok pontját. És ezt a tanulóimnak köszönhetem! Úgy hogy: Köszönöm szépen nektek!

Milyen tanácsokat adnál a leendő mentoráltaknak, hogy maximálisan kihasználhassák a program nyújtotta lehetőségeket?

Először is, erről már csináltam egy videót a TikTok platformra, ott azért kifejtettem a véleményem erről. De tanácsként azt tudom javasolni, hogy mielőtt bárki bármit is csinálnál, nézzen meg nagyon sok videót,olvasson és kérdezzen sokat, hogy ez a “szakma” miről is szól valójában. És ne azokra a videókra összpontosítson, ahol a tengerparton ülnek és koktéloznak vagy épp, hogy a másik cégnél mennyire kivételeznek bizonyos sofőrrel. Persze nem elrettenteni akarok bárki. Csupán felkészíteni arra, hogy nem nyaralni jönnek, hanem dolgozni és emellett ha jól csinálják – ahhoz tanulni kell és jól dolgozni, akkor lehet menni “nyaralni”, bejárni Európát és lemenni a tengerhez.

A Mentor Program egy nagyon jó indulási lehetőség a kezdőknek, hiszen új autókon tudnak tanulni, új félpótkocsikkal tudnak dolgozni, és talán ez is az ő indulásukat is segíti.

Hogyan tervezed tartani a kapcsolatot a Mentoráltjaiddal a program befejezése után?

Minden volt és jelenlegi tanulóm ismeri a telefonszámom, amin bármikor el tudnak érni, ha bármilyen kérdésük, problémájuk lenne. Emellett van egy Messenger csoport is, amit azért hoztam létre, hogy a tanulók egymásnak is tudjanak segíteni, illete mi Mentorok is tudjunk segíteni, tanulni egymástól. De annak külön örülök, hogy szinte az összes volt tanulómmal, (ha nem is napi szinten) de rendszeresen kommunikálok és nem feltétlenül csak a munkáról hála istennek.

Jelentkezz hozzánk

Munkatársaink 24 órán belül felveszik Önnel a kapcsolatot.

Mentorok az Úton

Interjú Szűcs István Zsolttal

A mondás, hogy „a tudás hatalom”, mélyen igaz a nemzetközi fuvarozásban is. Tapasztalt Supernova Mentorok, mint például Szűcs Zsolt, kiemelkedő szereplői ennek a szakmának. A tudásuk és tapasztalataik nemcsak hogy irányt mutatnak a kezdőknek és fejlődő szakembereknek, hanem meghatározó módon befolyásolják a szakma fejlődését és alakulását is.

Mentorálásuk révén nemcsak szakmai tudást közvetítenek, hanem értékeket, módszereket és gyakorlati megoldásokat is, amelyek kulcsfontosságúak a hatékony és fenntartható fuvarozási megoldások kialakításában. Ezáltal a tapasztalt Mentorok valóban hatalmas hozzáadott értéket képviselnek a szakmai közösség számára, és alapvetően formálják a jövőbeli innovációkat és fejlesztéseket ebben a dinamikus iparágban.

Szűcs Zsolt, aki a Supernova egyik kiváló Mentora mindig is törekedett arra, hogy segítsen másoknak, és ez a hivatástudat, pozitív személyiség jelenik meg minden cselekedetében. Így ő nem csupán tudást ad át Mentoráltjainak, hanem inspirációt és önbizalmat is sugároz számukra. Az ő példája azt mutatja, hogy a tudás és a hivatástudat együttesen rendkívüli erőforrások, amelyek segítségével a pályakezdők stabil alapokra helyezhetik karrierjüket és sikeresen navigálhatnak a szakmai kihívások között.

Szűcs Zsolt életében és munkájában látszik, hogy nem csupán a szakmai tudás, hanem az emberi értékek és az empátia is alapvető szerepet játszanak. Így nem csupán mentoráltjait tanítja a fuvarozás gyakorlati és elméleti aspektusaiban, hanem olyan értékeket is közvetít, amelyek segítenek a szakmai és személyes fejlődésben egyaránt.

Szűcs István Zsolt, egy 50 éves Mentorunk, aki eredetileg kőműves és ruhaipari szabász végzettséggel rendelkezik. 2012-ben találta meg igazán azt, amit hivatásának érez: a kamionvezetést. Pályaváltóként döntött úgy, hogy megpróbálja ezt az új irányt, és azóta sem bánta meg.

Zsolt szíve mélyén érzi, hogy ez az út mindig is az övé volt. „Nagyon szeretem a munkámat,” mondja. „Egy nap a volán mögött teljesen más világot tapasztalok meg, mint a kőműves munka vagy a szabászat során. Szabadságot és kihívásokat ad, és minden egyes úton új dolgokat tanulok.”

Új hivatása nemcsak új kihívásokat és élményeket jelent számára, hanem megerősítette azt az érzést is, hogy a döntésében helyes úton jár. „Életem legjobb döntése volt ez a változás. Mintha végre megtaláltam volna azt, ami igazán boldoggá tesz.”

Mi motivált arra, hogy mentor legyél a Supernova Mentor Programban?

Mentorálás számomra nemcsak megtiszteltetés, hanem szakmai fejlődés is. Hogyan taníthatok mindig jobban valamint hogyan tudom a pályakezdőknek átani, azt a hivatástudatot, szakma szeretet, amit az elején a sok félelem és bizonytalanság erdejében nehéz meglelni. Mentorálás számomra egy kivételes lehetőség arra, hogy átadjam tudásomat és a tapasztalataimat a következő generáció számára. Egy kicsit olyan, mintha a Supernovánál ők lennének az örökbefogadott gyerekeim, akikre mindig büszke lehetek.

Milyen kezdeti kihívásokkal találkoztál mentorként?

A mentorálás egy óriási kihívás mentálisan. Megvan az amikor két idegen egy kis fülkében össze van zárva 0-24? Na nem ez a legnagyobb kihívás. Az egyik tanulóm úgy szállt be hozzám a legelső napján, hogy előre szól: “Zsolt, én nagyon félek!” Remegett, görcsösen fogta a kormányt, őszintén nem lehetett hozzászólni. Három nap múlva azt mondta: “ Olyan vagy, mint egy pszichológus.” Megnyugodott és azt mondta: “ Már nem akarom feladni.”

Ez a példa remekül illusztrálja, hogy a mentorálás sokkal több, mint pusztán szakmai ismeretek átadása; gyakran érzelmi támogatást is jelent. Olyan, mintha egy nyers gyémántot kellene csiszolni: nemcsak a technikai tudás és készségek fejlesztése fontos, hanem az is, hogy felismerjük, majd támogassuk abban, amiben a tanítványnak leginkább segítségre van szüksége.

Milyen tapasztalatokat szeretnél megosztani a Mentoráltjaiddal?

Türelmet magadhoz, türelmet a szakmához és még egy kis türelmet.

Kicsit bővebben, szeretném megosztani a Mentoráltjaimmal azt a tapasztalatomat, hogy a türelem nemcsak önmagukhoz, hanem a szakmához való viszonyulásban is rendkívül fontos. Az idő gyakran a legjobb tanítómester, és azok a helyzetek, amikor úgy érezzük, mintha nem haladnánk, gyakran szolgálnak tanulási lehetőségként is. Fontos tudni, hogy mindenki saját tempóban fejlődik, és néha a legnagyobb kihívásokból érkeznek a legnagyobb tanulások. Ezért én mindig hangsúlyozom a türelem fontosságát mind az egyéni fejlődésben, mind a szakmai karrier építésében.

Milyen készségeket tartasz a legfontosabbnak a gépkocsivezetők számára, és hogyan segíted ezek fejlesztését a mentorálás során?

Sajnos, a legtöbb autós iskolában nagyon kevés hangsúlyt fektetnek a nyerges szerelvények kezelésére (érthető okokból), így az ilyen típusú járművel dolgozóknak gyakran teljesen újdonság, amikor ezen a területen elkezdenek dolgozni. A nyerges szerelvények sajátosságainak megértése, az összefüggések és a lehetséges veszélyforrások felismerése alapvető fontosságú. Ezeket az ismereteket már az első indulás előtt igyekszünk gyakorolni, amennyire az idő engedi, még a telephelyen, majd a fuvarfeladatok során is, minden alkalommal kihasználva a gyakorlás lehetőségét.

Miben látod a legnagyobb fejlődést saját magadban a mentorálás hatására?

Akkor lettem apuka, kb mint amikor Mentor. Az apaság új kontextusba helyezte a mentorálást számomra is. Sokkal nyugodtabb lettem, türelmesebb és még tudatosabban próbálok jó példát mutatni, mivel rájöttem, mennyire fontos az, hogy kiegyensúlyozott és támogató légkört teremtsek. Az apaság számos új készséget és megközelítést adott, amelyeket hasznosítok mind a családi, mind a szakmai életemben.

A nehéz időkben…

A Supernova Intertrans Kft. tavaly példamutató összefogás élére állt egy SMA-1-es betegséggel diagnosztizált kisfiú érdekében. Erről és a fuvarozókat érő kihívásokról kérdeztük a cég vezetőit.

– Mennyire volt eredményes esztendő 2023 a cég működése szempontjából?

Veres Balázs (V. B.): – Az elmúlt évben is új járműveket szereztünk be: 65 új vontatót vásároltunk, de ezzel párhuzamosan 130 pótkocsival is bővítettük a flottát. A beszerzéseknél kiemelten fontos volt a zöldítés is, mert az említett mennyiségen felül vásároltunk 3 LNG-s járművet is. Mindemellett egytengelyes pótkocsikat is vettünk, amelyek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy az útdíj terén költségeket tudjunk megtakarítani. Kísérleti jelleggel 5 különböző márkájú nyerges vontatót felszereltünk napelemmel is annak érdekében, hogy a pihenőidő alatt kevesebbet járassák a gépjárművezetők az új vontatókat. Még összegezzük a tapasztalatokat, de az már most látszik, hogy a nyári hónapok alatt biztosan célt ért ez a törekvésünk. A tavalyi év kapcsán még fontosnak tartom elmondani, hogy mi azon kevés cégek közé tartozunk, amelyeknél nem volt gépjármű-vezetői hiány. Ez annak is köszönhető, hogy elég sok energiát és időt fektettünk az új gépjárművezetők felvételi folyamatába. Folyamatosan oktatjuk őket, hogy minél üzemanyag-takarékosabban vezessenek, és erre idén is nagy hangsúlyt helyezünk. A hatékonyságunk növelése érdekében pedig áprilistól új vállalatirányítási rendszert vezetünk be, több folyamatot szeretnék gépiesíteni. Tavaly május-júniusban belekóstoltunk a vasutazásba is. Ezzel kapcsolatban úgy látjuk, hogy ez a láb még nem biztos, hogy versenyképes tud lenni a közúti fuvarozással, de vannak olyan nagyobb távolságok, ahol fontos kiegészítő megoldás lehet.

Csikós Gergely (Cs. G.): – Büszkék vagyunk arra, hogy a vontatóink átlag-életkora 1,5 év alatt van, szerintem ez Európában is egyedülállónak mondható. Főleg úgy, hogy tavaly év végén már 235 nyerges vontatóval és 330 félpótkocsival rendelkeztünk. Ezenkívül nyitottunk a konténer- és a hűtős fuvarozás irányába is. Az üzleti teljesítményre vonatkozóan sajnos elmondható, hogy az elmúlt fél év nem volt túlságosan rózsás. Bár az árbevételünk hasonló szinten alakult tavaly, mint 2022-ben, sajnos a profitról nem tudjuk ugyanezt elmondani, hiszen július óta jelentősen visszaesett a szállítandó árumennyiség. Az ügyfelek pedig nemhogy a megnövekedett költségeket nem fizetik meg, de gyakorlatilag önköltség körüli vagy az alatti ajánlatokat kapunk. Mivel mi nemcsak a saját teljesítményünket ellenőrizzük folyamatosan, hanem figyelemmel követünk több európai indexet is – például a spotárakat, a szerződött árakat és az elérhető kapacitások volumeneit – akár öt évre visszamenőleg, így tapasztaljuk, hogy a teljes európai szolgáltatószektor hasonló kihívásokkal küzd. 2021–22-ben volt egy nagy ívű felfutása ennek az iparágnak, most ennek a negatív kompenzációs szakaszát éljük, és sajnos nehéz megjósolni, hogy az elejéhez vagy a végéhez vagyunk közelebb.

– Mikor készült el a Mobil Mentorközpontjuk, és melyik rendezvényen vetették be először?

V. B.: – 2022 elején a nyugat-európai államokban már jelentős volt a gépkocsi-vezetői hiány, ezért a Benelux-államokban, illetve a skandináv országokban olyan félpótkocsikat alakítottak ki, amelyekkel a gépkocsi-vezetői szakmát lehet népszerűsíteni. Ezt jó példának tartottam, ezért az MKFE Árufuvarozási Tanácsának tagjaként szorgalmaztam az iskoláknál, hogy itthon is készüljön egy ilyen. Mivel senki sem lépett, ezért mi átalakítottunk egy sima 13,6-os pótkocsit. Ebben a mentorközpontban rendelkezésre áll 2 tárgyaló, 1 mosdó és 1 kiskonyha. Minden megvan benne, ami egy mozgó irodába kell, de ami a leglényegesebb, hogy egy szimulátort is elhelyeztünk benne, így bárki kipróbálhatja, milyen a kamionvezetés. A Mobil Mentorközpontot elsőként a hajdúszoboszlói kamionos találkozón mutattuk be, akkor még annyira új volt, hogy épphogy csak megszáradt rajta a festék. A következő napokban több százan jelentkeztek nálunk, tehát a célját már az első napokban elérte. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a szakmát népszerűsíteni kell, mert nemcsak gépjárművezetőből van hiány iparági szinten, hanem nincsen elég pénzügyi vezető, koordinátor és még sorolhatnám. De műszaki végzettségű szakemberekből, így például teherautó-szerelőkből is hiány tapasztalható.

– Tavaly hatalmas összefogással sikerült megvalósítani egy gyűjtést egy SMA-s kisfiú részére. Miről szólt ez a kezdeményezés?

V. B.: – Galó Tomika 2016 decemberében született zavartalan terhességből. A szülei 6 hónapos korában vették észre, hogy nem folyamatos a fejlődése, és végül 15 hónapos korában SMA-1-es betegséggel diagnosztizálták. Életét a Zolgensma génterápia menthette meg, azonban ennek alkalmazása itthon problémákba ütközött, mivel a magyar szabályozás szembemegy az Európai Gyógyszerbizottság ajánlásaival az életkori adagolás terén. Ezért külföldre kellett utazni a kisfiúval, ami a terápiával együtt elképesztően sokba, 700 millió forintba került. A család 2021 novemberében gyűjtésbe kezdett, és a média segítségével néhány hónap alatt elérték az első 100 milliót.

Cs. G.: – 2022 februárjában Széki „Curtis” Attila zenészbarátunk mutatta be nekünk Tomikát és a szüleit, mivel kiderült, hogy a kisfiú nagyon szereti a kamionokat; ekkor a gyűjtés 398 millió forintnál járt. Megismerve Tomikát, aki hatalmas vidámsággal és nyitottsággal közeledett felénk és az irodában dolgozók felé, eldöntöttük, hogy részt kívánunk venni a gyógyulásának támogatásában. Ennek érdekében létrehoztuk a Fuvarozói Összefogást. Az első felhívás után egy-két nappal már 8 (ebből 2 nemzetközi hátterű) kamionos cég jelezte részvételi szándékát abban, hogy létrehozzunk egy flashmobot az egyik kereskedelmi tévé riportjához. Ezt további akciók követték, mint például a hajdúszoboszlói kamionos találkozó, ahol Nick Árpád Budapest belvárosában a fogaival elhúzott egy supernovás kamiont, közös futballszurkolói felajánlásnak is örülhettünk, később pedig üzletemberek ökölvívógáláját is megrendeztük Budapesten. E fórumok nagy szerepet játszottak abban, hogy fél év alatt összegyűlt a hiányzó összeg. Felemelő érzés azt látni, hogy Magyarországon igenis van összefogás és hogy a logisztikai-fuvarozási iparágban dolgozók mennyire nyitottak és támogatóak a nemes cél érdekében. A sofőrök például TikTok-videókat készítettek Tomikával, illetve a szüleivel is, így népszerűsítették a kezdeményezést. Úgy gondoljuk, hogy mindannyian büszkék lehetünk erre az összefogásra, és együtt örülhetünk Tomika fejlesztésének!

– Elképzelhető, hogy máskor máson is fognak tudni így segíteni?

Cs. G.: – Azt érezzük, hogy sok tartalék van még ebben az összefogásban, és bizony érdemes ezt továbbgondolni. Már meg is fogalmazódott ötletként egy alapítvány létrehozása, hogy a későbbiekben még szervezettebben tudjunk segíteni. Ezzel nemcsak a hátrányos helyzetben lévő gyermekeket, családokat tudjuk segíteni, hanem egyúttal erősíteni lehet az iparágon belül a fuvarozói összefogást is. Fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük a korábban megteremtett kohéziót.

– Hogy látják: mennyire viselheti meg a fuvarozókat a német, illetve a magyar útdíjemelés? Milyen terveik vannak erre az évre?

Cs. G.: – Próbálunk bizakodóak lenni, hiszen egyrészt látható, hogy a tagállamoknak sikerült letörni az inflációt, de a világgazdaság egészében még számos kockázat befolyásolhatja a gazdaság alakulását; az egyik jó példa aktuálisan a szuezi válság, amely újabb ellátási zavarokat okoz, és negatív hatással van az olajárra. Látható, hogy a szállítandó árumennyiség messze van még a korábbi volumentől, így optimistán számolva a helyzet legkorábban az év második felében javulhat. Recesszió idején mindenki rákényszerül arra, hogy még jobban megismerje a számokat, a saját működésének a hatékonysági szintjét, és ezekben a nehéz időkben ki kell hoznia tartalékokat a rendszerből. Egy válságidőszak után azonban újabb lehetőségek nyílhatnak meg, így ez arra is jó alapot adhat, hogy aztán ismét növekedni lehessen. Alapvető célkitűzésünk, hogy nem a legnagyobbak, hanem a legjobbak szeretnénk lenni, ennek érdekében a teljesítménymutatókra folyamatosan fókuszálunk.

V. B.: – Minden cégnek meg kell vizsgálnia a saját működését, hogy miként tud hatékonyan üzemelni. Mi a vállalatirányítási rendszert is éppen ezért cseréljük le. Az útdíjak emelkedését nyilván nem lehet kikerülni, ezzel a tagállamok egy uniós előírást teljesítettek, igaz, az országok a megengedettnél hamarabb éltek ezzel az eszközzel. Ebből kifolyólag úgy vélem, hogy valószínűleg az államháztartás helyzetén kívánnak így javítani. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági növekedés szerényebb lehet, vagy el is maradhat. A gazdaság bővülésére nem sok hatásunk van, de fontos, hogy a saját piaci szerepünk, részesedésünk vonatkozásában kézben tartsuk a gyeplőt.